Apátisvánfalva már szórványtelepülésnek minősül, bár nem annyira jellemző ez, mint Kétvölgy településre. A község központjában áll a rk. plébánia templom, a Wikipedia szerint a község (és a Vendvidék) legszebb műemléke.A templom 1786-ban épült, védőszentje Harding Szent István ciszterci apát. A templom falán levő 18. századi freskók ismeretlen művész alkotásai. A monumentális épület kétezer ember befogadására alkalmas, a szentgotthárdi barokk templom után ez a második legnagyobb kegyhely a Rába-vidéken. Előtte a szokásos Uniós játszótér, gyerek nélkül. Ugyanitt található még egy háborús emlékmű. A másik említésre méltó hely (a Kétvölgy felé menő úton található) a Határőr emlékhely. Az apátistvánfalvi volt határőrs épületében berendezett kiállítás a határőrélet mindennapjait mutatja be az élethűen megtartott hálókörlettől kezdve a fegyverszobán át a lovas határőrség istállójáig. Az emlékhely udvarán a szolgálat közben elesett határőr hősök emlékműve körül öt kopjafát állítottak fel. A község határában egy szép szálloda, az Apát Hotel található. Innen nagyszerű kilátás van a templomra. A hotel előtt szépen parkosított terület van, kis játszótérre. A levegő fantasztikus! A falu Szentgotthárdtól 8 km-re, a szlovén határátkelőtől 3 km-re, az osztrák határátkelőtő 10 km-re van, tehát egy jó kiindulási pont a Hármashatár Régió megtekintéséhez.
A másik település, amit meglátogattam, az Kétvölgy az Őrségben: Ha valamire, hát erre a kisközségre tényleg mondható, hogy szórványtelepülés. Közvetlenül a szlovén határ mentén található, lakóinak 90 %-a szlovén. Tulajdonképpen két település egyesítéséből jött létre: Permise (1944 után Vashegyalja) és Ritkaháza. Ez utóbbi név jól jellemzi a település jellegét. Igen ritkán építkeztek, a szeres településhez hasonló a szerkezet: dombhátakra települtek a házakkal, a völgyek inkább csak láprétek vagy legelők. A csodálatos környezet mellet igazából egy nevezetességgel bír ez a település, még a falu előtt épült egy kilátó (gondolom az is uniós pénzből), onnan nagyon szép a kilátás az Őrségre, ill. Ausztria felé. Abban az irányban már látszanak az igazán magas hegyek.
Ez szintén egy régebbi kirándulás, amikor a feleségem még iskolai kirándulásokra is eljárt, én meg vele mentem. Az egyik ilyen iskolai kirándulás során néztük meg az Abaligeti cseppkőbarlangot. Ez a Mecsek legnagyobb feltárt és látogatható barlangja. A becsült össz. hossza 1,7 km, a látogatható szakasz kb. 500 m. A főágban egy barlangi patak is található. Ha éppen nem jutunk azonnal be, akkor a barlang előtt található két tó mellett lehet jókat sétálni. Péccsel és Orfűvel összekapcsolva egy jó program.
Idén már szinte menetrend szerűen látogattuk meg az éppen aktuális gőzmozdony fesztivált. Az idő rendkívül alkalmas volt a program lebonyolításra. Miután meglehetősen hasonló volt a múlt évire, így most nem fogom nagyon részletesen leírni. Az idei programot a MÁV 411.118-as pályaszámú mozdony felújításának befejezése köré szervezték. A felújítás igen jól sikerült, a mozdony nagyon szép lett és igen szépen dolgozott. Minden tekintetben visszahozta a régi gőzmozdonyok iránti nosztalgiát. A bemutatón hasonló kategóriájú mozdonyok versengtek egymással, azonos feladatokat kellet megoldani. Ezek egy része jól látható a fenti videón. Persze szerepelt még a kis kerti vasút is, mivel Lilit továbbra is érdeklik a mozdonyok, így ment egy nagy kört a kerti vasúttal. Az érdekes az, hogy ezek a kis mozdonyok ugyanúgy gőzhajtásúak (már amelyik nem dízelmozdonyra hasonlít), fel kell fűteni és gőzzel megy. Szép nagy kört mennek, ugyanúgy működtetnek fénysorompókat, stb. Egyedül talán azt tűnt fel az egésszel kapcsolatban, hogy talán kevesebben voltak, mint tavaly. Egyetlen új mozdony volt csak, ezt az osztrákok hozták. Ezzel együtt azért jó volt nosztalgiázni!
Ez az arborétum azért is kedves nekem, mert még egyetemista koromban én végeztem el a geodéziai felmérését, mivel még egy normális térképük se volt. Na erről ennyit. Elsőnek egy fontos figyelmeztetés. Aki régen járt errefelé, az ne a régi helyén keresse a bejáratot, az megszűnt. Tovább kell menni még kb 1 km-t (már ha Alcsútdoboz felől jöttünk) és ahol az út erősen balra kanyarodik, ott kell jobbra befordulni. 100 m-re egy kiépített parkoló található. Röviden az Arborétum történelméről: Az Arborétum Magyarország egyik legszebb angol parkja, József nádor kezdte meg a kiépítését az 1820-as évektől kezdve. Ő volt az első Habsburg, aki Magyarországon birtokot vett, így az Ő leszármazottjait tekintjük a Habsburgok magyarországi ágának. A kastély Pollack Mihály tervei alapján készült, Magyarország egyik legnagyobb klasszicista kastély volt. Azért csak volt, mert ellentétben a csehekkel, ezt a II. világháború után kifosztották és felgyújtották. Erről az útikönyvek nem szoktak írni (a helyiek mesélték, amikor a geodéziai felmérést készítettem, meg sok más "érdekes" dolgot, de azokat le se merem írni). Így a kastélyból csak a homlokzat egy torzója maradt meg. Az angol parkot Tost Károly, a schönbrunni kertépítő tervezte. Normál esetben nem most mentem volna errefelé, de egyszer már meg akartam nézni a híres alcsúti hóvirágmezőt. 4 féle hóvirág alkot több ezer m2-es hóvirág mezőt, ezt igazán megnézni kell és nem olvasni róla. E miatt a szokásos szerda-vasárnapi nyitva tartás április végéig mindennapos (végre egy rugalmas alkalmazkodás a tényekhez!). A 4 féle hóvirág tábláját lefényképeztem, a terepen nem lehetett megkülönböztetni azokat, nagyon-nagyon egyformák voltak. Maga a park nagyon szép, bár nekem a vácrátóti jobban tetszik, de ez csak az én egyéni ízlésem. Ami viszont tényleg nem tetszett - hogy egy kicsit morogjak is - az az, hogy a tórendszert egy teljesen oda nem illő fehér! műkővel (vagy mű márvánnyal?) kerítették be. Iszonyúan ronda. Ettől függetlenül (meg Budapesthez elég közel van) érdemes egyszer-egyszer erre jönni, főleg nyáron, amikor zöld minden. A hunyorok már virágzás előtt állnak!
1. kiegészítés: Idén (2017. 03) ismét eljöttem ide, hogy immár családilag megnézzük a hóvirágzást. Sajnos azt kell mondanom, hogy nagyon magyar módon lett megszervezve az egész (az Arborétum részéről) , vagyis pocsékul. Arra valószínűleg nem számítottak, hogy ilyen sokan jönnek, az egész falu dugig volt autókkal (és ezt szó szerint kell érteni), mi is csak a templom után tudtunk leparkolni. Innen kb. még 2 km az Arborétum bejárata, mivel azt már korábban áthelyezték ide, vagyis a falutól a legtávolabbi végébe. Ez azt jelenti, hogy a parkoló helytől több mint 2 km-t kellett elsétálni a tömött autósor között (járda egy darab sem), majd beállni egy kb 300 m-es sorba a pénztárnál. Szerencsére a feleségem észrevette, hogy kitettek a placcra egy kis asztalt egy új pénztárossal és ott gyorsan megvásárolta a jegyeket. Ez után megnéztük az Arborétumot, szép volt a hóvirágzás, de most nem erről írok. Ugyanis a hóvirág mezők a park azon részén vannak, amelyek az út mentén lévő kőfal mellett találhatóak. Így gyakorlatilag vissza kellett menni a régi bejárathoz, hogy mindent meg lehessen nézni. Ez után elvárták volna, hogy menjünk vissza a bejárathoz és onnan le a faluba. Ezzel az alábbi a baj: nem az a probléma, hogy ennyit nem tud kirándulni az ember, de mi is beterveztünk egy időintervallumot, amit rá akartunk szánni erre az ügyre és azért vannak nagyon sokak, akik nem bírnak ilyen plusz távokat megtenni különböző okok miatt. Pl. meg kellett volna nyitni az alsó kaput, hogy legalább ki lehessen onnan menni és ezzel kb. 2 plusz km-t meg lehetett volna takarítani. Nem, helyette egy őr őrizte a kaput. Természetesen a helyszínen (az Arborétumban) egyetlen illetékest nem lehetett találni, akivel lehetett volna értekezni. Így, többek között Mi is, azt választottuk, hogy kimásztunk a nem túl magas kőkerítésen az útra, megtakarítva ezt a 2 km-t (ugyanis ebédelni szerettünk volna valahol és ha ezt a távot is megtesszük, akkor kb. du 4 felé tudtunk volna eljutni egy vendéglőbe. A szervezetlenség és a parkolási hely hiánya miatt így is plusz 1 órát gyalogoltunk. Egyébként végül is Biatorbágyon ebédeltünk a Mediterrán Grill étteremben, ez viszont tényleg jó volt, mindenkinek ajánlom). Szóval káosz volt a köbön! Ha valaki erre szeretne járni, ezt vegye figyelembe.
2. kiegészítés: tanulva az 1. bekezdésben leírtakból, most (2022. 02) hétközben jöttünk el a hóvirág-virágzást megnézni. Erről készítettem is egy videót:
Hogy ne legyen túl sok fénykép ide feltöltve, a 2022-es látogatásunk fényképalbuma megtekinthető ITT.
